2012. április 23., hétfő

Rongybabák hálózsákban és katicás babaholmik

Az elmúlt két hét az egyedi kérések jegyében telt.

Vikinek rongybabák készültek hálózsákokkal, a lány egyedi frizurával, a fiú pedig nagy pocakkal.














Egy kedves régi munkatársam babájának pedig katicás kollekció készült csatos babahordozóval és babakocsi táskával.




Kívánom, hogy a kis gazdik sok-sok örömöt leljenek bennük!


2012. április 21., szombat

Az aranytojást tojó tyúk és ketrece

Az egyik korábbi bejegyzésben már ígértem, hogy beszámolunk arról, hogyan is alakult Bogika által festett aranytojás sorsa. Ugye akkor a húsvéti asztaldíszembe csak azon kompromisszum árán kerülhetett az általam elképzelt piros tojás, ha az aranyszínűhöz készítek fából egy tyúkot.
Nos a tyúk viszonylag gyorsan el is készült:

De ahogy lenni szokott, az igényel itt persze nem álltak meg, kellett a tyúknak egy ketrec is. Épp nemrég láttam képeket mindenféle bájos tyúkketrecről, és nagyon tetszett a lábon álló típus. Ekkor jött az ötlet, hogy akkor egyszerre két igényt is kielégíthetnénk, ugyanis Bogesz egyik ovis csoporttársánál látott fürjeket, és nagyon tetszett neki a dolog. Még én is elgondolkodtam rajta... Szóval, gondoltam, ha már barkácsolunk, akkor olyan legyen, ami esetleg megfelelő lehet fürjek tartására is, hátha egyszer ők fogják belakni a ketrecet...

És íme itt az alkotásunk

Itt meg a ketrec gazdája munka közben

A romantikus külső nem maradhatott el...

... és persze névtáblát is kellett gyártani, hogy mindenki tudja, ki lakik ott

És mivel a tyúk igazi tyúkhúrt eszik, a kertem fél óra alatt megszabadult az összes gyomtól: én megúsztam a gyomlálást, és a tyúk is jól járt :-)))
És azóta is, ha kövér gyomokat látok a kertben, csak szólnom kell, hogy éhes a tyúk :-)))

Élelemben nincs hiány

Szorgosan gyűjtöget...

És a nap végére kellemesen elfárad

2012. április 11., szerda

Bogi lova

A lóimádat még tavaly nyáron kezdődött. Bogesz odajött hozzám, és a következő két kérdést tette fel:
- "Anya, nekünk ugye nagy a kertünk?"
- "Anya, ugye ti apával ügyesen tudtok barkácsolni?"...
Először furcsán néztem, s némi hátsó szándékot véltem felfedezni a kérdései mögött, de mivel mindkét kérdésre begyűjtötte gyorsan az igeneket, így nem volt időm tovább töprengeni ezen, mert elő is állt a nagy ötletével, hogy akkor ő szeretne egy lovat... Mert hát az nagy kertben ugye elfér, és mivel apa meg anya olyan ügyes, igazán nem okozhat nekik gondot összedobni egy istállót...

És a "mikor lesz már lovunk" ment hetekig, mikor eszünkbe jutott, hogy a közelünkben van egy lovarda. Egy délután el is mentünk megtudakolni, hogy van-e gyerekeknek oktatás. Szerencsénkre volt, és Bogi azóta is lelkesen jár, semmilyen időjárás nem tántorítja el. Télen, a mínusz 15-ben is ugyanolyan lelkesedéssel rótta a köröket Olga hátán, fittyet hányva egyes rokonok széltől és pár csepp esőtől is óvni kívánó aggodalmaira :-))) Boldogan hajtogatta téli jelszavunkat, hogy "nincs hideg, csak nem megfelelő ruházat" :-))) Hát igen, sajnos a mai agyonfűtött lakásokban tespedő, testmozgásként a számítógép egerét mozgató emberek hajlamosak azt hinni, hogy télen megáll az élet. Sosem értettem az sem, hogy pl. miért nem szabad -4 fok alatt kivinni kisgyerekeket. (Miféle tudományos elmélet húzta meg a határt pont -4-nél???) Az északi népek szerintem sírva röhögnének rajtunk, őseinkről nem is beszélve. Na, de ez más téma, kanyarodjunk vissza a lovakhoz.

Persze otthonra is kellett valami eszköz, amivel lovasat játszani lehet. A hintalovunk még soha nem volt ennyi bevetésen...


Aztán nemrég megjelent az új igény egy seprűnyél lovacskára, hogy azzal nyargalhasson el az oviba. (Nagy álma, hogy majd lóval járjon iskolába... :-))) Egyik délután el is készült az áhított lovacska, közös munkával, mindenféle otthon fellelt anyagokból. Az egész nagyon egyszerű, feje vékony farostlemezből lett lombfűrésszel kifűrészelve, nyele egy kiselejtezett seprű nyele, és persze fonalból kapott sörényt és farkat is, ami kis furatokba lett belefűzve. Végül lefestettük, hogy pont olyan színe legyen, mint Olgának...
Szóval ő Nesszie, aki - nagy örömömre - népszerűségben veri az összes műanyag vackot, és órákig el lehet vele játszani akár kint, akár bent.

2012. április 3., kedd

Éledezik a kert - tavaszi életképek

Virágzanak a fák, nyílik a tulipán, éledezik a kert! Egy kis kiadós kerti munka után gondoltam, megörökítem a hét alkotásait és szép pillanatait...

 A vadringló hófehérben 
(Pár napja kedves férjem is megcsodálta, hogy milyen szép ilyenkor ez a fa. Pár évvel ezelőtt éppen az ő kezéből vettem ki a fűrészt, hogy ne vágja már ki, mert tavasszal ez a legszebb fa...)

 Krókuszok

  A kedvenc bordó tulipánom

Nyiladoznak a meggyfa levélkéi


A teraszon azért még ott várakozik a fás kosár, mert bizony este jól esik begyújtani a kandallóba

Két hete már elkezdtünk veteményezni. A macskafű volt a leggyorsabb

A vetőmag készlet - mag még van bőven, hely már kevésbé. 
Újabb projekt: kellene még barkácsolni egy újabb emelt ágyást...


  Bogikám alkotása: "a húsvéti karácsonyfa" :-)))

 Kis kertészem munkaeszközei


 Tavaszi díszben az ablak

Egy kis asztaldísz a piacon szerzett nárciszokból

 Ez a mai nap alkotása, egy kis híd a vízelvezető árok fölé - már nagyon régóta tervezem, most végre összekalapáltam...

Ezekkel a virágokkal nem lehet betelni, így a kalitkába is került pár ág...


Átalakult a fás láda: egy rögtönzött pihenő a teraszon - itt igazán jól esett az uzsonna