Bogi lova

A lóimádat még tavaly nyáron kezdődött. Bogesz odajött hozzám, és a következő két kérdést tette fel:
- "Anya, nekünk ugye nagy a kertünk?"
- "Anya, ugye ti apával ügyesen tudtok barkácsolni?"...
Először furcsán néztem, s némi hátsó szándékot véltem felfedezni a kérdései mögött, de mivel mindkét kérdésre begyűjtötte gyorsan az igeneket, így nem volt időm tovább töprengeni ezen, mert elő is állt a nagy ötletével, hogy akkor ő szeretne egy lovat... Mert hát az nagy kertben ugye elfér, és mivel apa meg anya olyan ügyes, igazán nem okozhat nekik gondot összedobni egy istállót...

És a "mikor lesz már lovunk" ment hetekig, mikor eszünkbe jutott, hogy a közelünkben van egy lovarda. Egy délután el is mentünk megtudakolni, hogy van-e gyerekeknek oktatás. Szerencsénkre volt, és Bogi azóta is lelkesen jár, semmilyen időjárás nem tántorítja el. Télen, a mínusz 15-ben is ugyanolyan lelkesedéssel rótta a köröket Olga hátán, fittyet hányva egyes rokonok széltől és pár csepp esőtől is óvni kívánó aggodalmaira :-))) Boldogan hajtogatta téli jelszavunkat, hogy "nincs hideg, csak nem megfelelő ruházat" :-))) Hát igen, sajnos a mai agyonfűtött lakásokban tespedő, testmozgásként a számítógép egerét mozgató emberek hajlamosak azt hinni, hogy télen megáll az élet. Sosem értettem az sem, hogy pl. miért nem szabad -4 fok alatt kivinni kisgyerekeket. (Miféle tudományos elmélet húzta meg a határt pont -4-nél???) Az északi népek szerintem sírva röhögnének rajtunk, őseinkről nem is beszélve. Na, de ez más téma, kanyarodjunk vissza a lovakhoz.

Persze otthonra is kellett valami eszköz, amivel lovasat játszani lehet. A hintalovunk még soha nem volt ennyi bevetésen...

Aztán nemrég megjelent az új igény egy seprűnyél lovacskára, hogy azzal nyargalhasson el az oviba. (Nagy álma, hogy majd lóval járjon iskolába... :-))) Egyik délután el is készült az áhított lovacska, közös munkával, mindenféle otthon fellelt anyagokból. Az egész nagyon egyszerű, feje vékony farostlemezből lett lombfűrésszel kifűrészelve, nyele egy kiselejtezett seprű nyele, és persze fonalból kapott sörényt és farkat is, ami kis furatokba lett belefűzve. Végül lefestettük, hogy pont olyan színe legyen, mint Olgának...
Szóval ő Nesszie, aki - nagy örömömre - népszerűségben veri az összes műanyag vackot, és órákig el lehet vele játszani akár kint, akár bent.