Spalettánk története

Imádom őket. Arcot ad a háznak. Arról nem is beszélve, hogy milyen hasznos.
Mindig megcsodáltam a spalettás házakat. Egyszerűen vonzzák a tekintetemet.

Mikor készen lett a házunk szigetelése és a homlokzat festése, valahogy nem voltam elégedett az összképpel. Valami hiányzott - hiába volt a külső frissen felújítva, nem volt arca. És akkor beugrott a spaletta. Estéken át rajzolgattam a terveket, mire kialakult az a változat, ami mindkettőnknek tetszik.
Aztán jött a nagyobb kihívás: megtalálni a legjobb vasalatokat hozzá. Elég szegényes itthon a választék. Végül a Roto mellett döntöttünk. Nem olcsó, de a legjobb minőség, és örök életű. És nem utolsó szempont az sem, hogy jól néz ki.
Végre nekiláthattunk a munkának. Megvolt a faanyag, rárajzoltam a már korábban elkészített sablonjaimról a mintákat, majd ... mivel kritizálni mertem kedves férjem fűrészelését, hát sikerült gyorsan megnyertem ezt a feladatot :-)

Ja, és hogy ne szaladjunk el a gyakorlati haszna mellett sem: remekül szigetel. A hideg téli éjszakákon bizonyíthatóan jobban megmarad a meleg a lakásban, nyáron pedig isteni hűvöset tart (légkondira nincs is szükségünk)

Csodálatos dolog, mikor reggel s kis szívecske lyukon besüt az első napsugár...