
Aztán egyik nap megakadt a szemem a garázsban lévő maradék lambéria darabokon, és már láttam is lelki szemeim előtt a leendő virágládákat. Nagy örömömre végre az időjárás is tudomásul vette, hogy javában benne vagyunk a tavaszban, így kiköltöztem a kertbe a kis szerszámaimmal, majd végül a festékes tégelyimmel...
A családhoz "tartozik" egy kiskamasz, aki szerint undorító penészzöld lett, és olyan ronda, hogy az ő ablakába nehogy ki merjem tenni... Én azért mégiscsak kiraktam - mondván, hogy csak lefényképezni szeretném - és persze aztán csak ott maradt az a fránya virágláda.
... még nem cibálta be az ablakból... :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése