Ezzel a szekrénnyel eredeti állapotában nagyon sokat néztük egymást, mikor évekig a mamáéknál laktam. Az alakja tetszett, viszont a magasfényű sötétbarna színét mindig borzalmasnak találtam. Nem tartottam reménytelennek, hogy megfosszuk attól a búskomor megjelenéstől: lelki szemeim előtt valami világos pasztell színre festett kis romantikus stílus illett volna rá. Annak idején bevetettem egy-két erőtlennek bizonyult ötletet az átfestésére, persze sikertelenül...
Pár hónapja viszont feleslegessé vált, így addig-addig méricskéltem a hálószobát, míg végül sikerült megtalálni a módját, hogy hozzánk kerüljön.Sajnos "ilyen volt - ilyen lett" fényképet nem készítettem, de egy ehhez hasonló vitrines szekrény volt:
Az üvegajtót megszüntettem, helyére függöny került, pedig a mama nagyon szerette volna, ha az ott tárolt - egy életen át gyűjtött - porcelánfiguráit is viszem...
A duplaajtós szekrény kapott egy kis íves kivágást: mivel elég kicsi a hálószobánk, ezeket a hatalmas ajtókat nem lehetett rendesen kinyitni az ágy közelsége miatt. Így viszont áthajtható az ágy fölött.
Több hét munka, pár csiszolólap, egy dekopír fűrész, két doboz akrilfesték és két tégely antikoló paszta segítségével kapta meg mostani formáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése