Nemrég nálunk járt lányom egyik barátnője, akivel fürödni készültek a tóban. Mikor meglátta, hogy itt algák, csigák, meg ebihalak úszkálnak, majdnem visszafordult, és közölte, hogy ő csak a medencét szereti. Végül sikerült rávennünk, hogy legalább a kis részbe menjen bele, de közben el is gondolkoztam, hogy mennyire el van távolodva a mai gyerekek jó része a természetes közegektől...
Pedig milyen jó dolog gyönyörködni a természetes dolgokban, ahogyan alakul, fejlődik minden:
A parton végre burjánzanak a szilkakerti növények, és a téglafal tetejénél lévő sík felületre már készül a kis pavilon, amely a kerti kintalvásokat könnyíti majd meg, hogy ne kelljen egy kis eső miatt az éjszaka közepén beszaladni.
Előtérben a virágzó vízi liliom, a háttérben a kristálytiszta víz.
A tiszta víz, és a minimális algásodás nagyban köszönhető a szép számmal elszaporodott vízicsigáknak, melyek szinte szemmel láthatóan lakmározzák az algát.
Kedvenceink a kis ebihalak, melyek a sekély részeken szeretnek úszkálni, így legalább jól meg tudjuk őket figyelni. Nagyon nagy élmény élőben végignézni, ahogyan fejlődnek. Látunk olyan egyedeket is, amelyeknek már kialakulóban vannak a hátsó lábai.
És végül itt a kis kedvenc, a kb. 2 cm-es kis leveli béka.
Van vízi siklónk is, de őt sajnos még nem sikerült lencsevégre kapni, mert amint észreveszi a közeledtüket, elillan a sziklák közé. Nem baj, nem adom fel, egyszer úgyis elkapom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése