2011. június 25., szombat

Kreatív ajándék Istanbulból

Nemrég lehetőségünk adódott, hogy apát elkísérjük egyik isztambuli útjára.


Ajándékozás címén nem szeretek mindenféle kacatot összevásárolni, mindig az eredeti ötletekre és saját készítésű tárgyak készítése az elsődleges szempont, főleg olyanok, amelyek elkészítésében a gyerek kezek is szerepet kapnak.
Egyik nap kihajókáztunk az egyik közeli szigetre, ahol tengerpart és strand volt a program. Bogikám nagy kőgyűjtő, ritkán van olyan nap, hogy a zsebében ne bújna meg egy-egy kövecske. Hát ez a kavicsos tengerpart tiszta aranybánya volt számára! Kilószámra hordta hozzám a szerinte szebbnél szebb köveket. Persze mindet azzal a céllal, hogy hazavigyük :-)


Már a strandon is próbáltunk selejtezni. Ennek eredményeként a harmincból legalább négyet sikerült otthagyni... Később a szállodában titokban még kipakoltam párat és elrejtettem a terasz egyik virágládájába - így sikerült megszabadulni még legalább tíz méretes példánytól. Arra azonban  nem számítottam, hogy apából is előbújik a gyermeki lélek: mikor meglátta a virágládába pakolt köveket, rámutatott egyre, hogy az az ő kedvence, azt ő gyűjtötte... plusz egy vissza.

Közben kitaláltuk, milyen különleges szerepet is kaphatnak ezek a kövek. Befestjük őket, és ők lesznek az ajándékok a nagyszülők számára.
Íme a kis alkotó, és az elkészült alkotásaink. Bogika virágokat festett, és próbáltam valami török motívumokat varázsolni a kövekre. Persze a legnagyobb elővigyázat ellenére is szőnyegmosás lett a vége, de ebből mi ugye nem csinálunk problémát :-)
Rábukkantam a török rovásírásra is, így került egy két példánya rovásírással az Istanbul felirat. (lehet, hogy egy hozzáértő a haját tépné, ha meglátná.  Mindegy, nekem a török rovásírás ábécéből ennyit sikerült megfejteni...)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése