Ajándékozás címén nem szeretek mindenféle kacatot összevásárolni, mindig az eredeti ötletekre és saját készítésű tárgyak készítése az elsődleges szempont, főleg olyanok, amelyek elkészítésében a gyerek kezek is szerepet kapnak.
Egyik nap kihajókáztunk az egyik közeli szigetre, ahol tengerpart és strand volt a program. Bogikám nagy kőgyűjtő, ritkán van olyan nap, hogy a zsebében ne bújna meg egy-egy kövecske. Hát ez a kavicsos tengerpart tiszta aranybánya volt számára! Kilószámra hordta hozzám a szerinte szebbnél szebb köveket. Persze mindet azzal a céllal, hogy hazavigyük :-)
Már a strandon is próbáltunk selejtezni. Ennek eredményeként a harmincból legalább négyet sikerült otthagyni... Később a szállodában titokban még kipakoltam párat és elrejtettem a terasz egyik virágládájába - így sikerült megszabadulni még legalább tíz méretes példánytól. Arra azonban nem számítottam, hogy apából is előbújik a gyermeki lélek: mikor meglátta a virágládába pakolt köveket, rámutatott egyre, hogy az az ő kedvence, azt ő gyűjtötte... plusz egy vissza.
Közben kitaláltuk, milyen különleges szerepet is kaphatnak ezek a kövek. Befestjük őket, és ők lesznek az ajándékok a nagyszülők számára.
Íme a kis alkotó, és az elkészült alkotásaink. Bogika virágokat festett, és próbáltam valami török motívumokat varázsolni a kövekre. Persze a legnagyobb elővigyázat ellenére is szőnyegmosás lett a vége, de ebből mi ugye nem csinálunk problémát :-)
Rábukkantam a török rovásírásra is, így került egy két példánya rovásírással az Istanbul felirat. (lehet, hogy egy hozzáértő a haját tépné, ha meglátná. Mindegy, nekem a török rovásírás ábécéből ennyit sikerült megfejteni...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése