Az egész úgy kezdődött, hogy kertünk hátsó részében volt egy pince, amit nem igazán volt kihasználva. Egy ideig volt fatároló, de lejtős lejárata miatt nem igazán vált be, mivel a téli fahordás idején a lefagyott jeges lejtőn jó nagyokat lehetett esni a teli kosár fával... Aztán a teteje is egyre aggasztóbb állapotba került, így érett a felújítás, mikor is párom előállt egy elsőre elég merész ötlettel: mi lenne, ha medence lenne belőle?
Tetszett is, meg nem is. Valóban nem rossz, ha a saját kertünkben akad valami, amiben akkor csobbanhatunk, amikor éppen kedvük szottyan, viszont valahogy nem passzolt a hagyományos stílusú kertünkbe a kékre csempézett vagy fóliázott medence képe, arról nem is beszélve, hogy annak a fenntartásához tetemes mennyiségű vegyszer kell, amivel szintén nem sikerült megbarátkoznom.
Így parkolóra került az ötlet, mígnem az egyik ausztriai nyaralásunk alkalmával meg nem ismerkedtünk a fürdőtavakkal. Nyugaton már nagy hagyománya van ezeknek a természetes kinézetű, öntisztuló tavaknak. A fürdőtó működése szöges ellentéte az úszómedencék működésének, ahol a
vegyszerek (klór, stb.) minden baktériumot elpusztítanak. A fürdőtó
természetes - kavicsos, sziklás, növényesített - jellege a hagyományos fertőtlenítő szerek
használatát eleve kizárja, a víz tisztítása biológiai úton történik, minimális technikai segédlettel. A fürdőtó regenerációs zónájában kialakított, speciális szűrőanyaggal feltöltött zónában,
az ott megtelepedő mikroorganizmusok milliárdjai szaporodnak, és
dolgoznak a szerves szennyeződések lebontásán, valamint a vízben lévő
tápanyagfelesleg csökkentésén.
Így aztán beindult a kutatómunka, hogy hogyan is varázsolhatnánk át pincénket kerti tóvá??? Németországból rendeltem egy "csinálj magadnak fürdőtavat" könyvet, és ez kellő löketet és önbizalmat adott a megtervezéshez, illetve a földmunka elvégzéséhez. Az internetet böngészve aztán olyan oldalakat is találtam, ahol régi betonmedencéket alakítottak át ilyen tóvá. Gondoltuk, akkor semmi akadálya nincs, hogy a mi pincénkből is tó legyen.
Három éve vágtunk bele, az első év a pince kibontásával, és a tómeder kialakításával telt, aztán egy év pihenő után ismét belendültek a munkálatok, és végre megtelt vízzel.
Így készült:
A pince tetejéről a föld kiásása, a tó területének kijelölése
Ez volt az egykori lejáró
Igazi férfimunka: a pince tetejének betörése légkalapáccsal
"Napfénytetős pince" - egy átmeneti állapot
Előtérben a pancsoló, hátul az úszórész - már a tavirózsánk is virágzik
Az útmutató táblák sem hiányozhatnak - Bogival festettük
Egyik hétvégén meg megcsináltuk a túoldalon lévő támfalakat, amire egyszer majd egy kis fedett stég kerül.
Bár sokan az algáknak szurkoltak, szerencsére nem lett igazuk. Mindössze egyetlen szivattyú keringeti meg a vizet, a tisztítás többi részét megoldják a kavicsok közé telepedett élőlények. A mély rész 2,3 m, és így lelátni az aljára.
Ugrásra készen
Az úszórészt a legtöbb helyen kék vagy zöld színű fóliával fedik be. Mi hallgattunk Mikire, aki sziklával rakta fel az oldalakat. Így utólag nagyon örülök neki, mert sokkal természetesebb.
A mély és a sekély zónák határára szélezetlen deszkák kerültek, a fa ugyanis a víz alatt - ha nem jut levegőhöz - nem rohad.
A természet közelsége, a tó friss illata, a vegyszermentes víz úszás, fürdés közben érezhető lágysága, az ugrálás, magával ragadó, semmihez nem hasonlítható érzés, így nagyon bolgdogok vagyunk, hogy belevágtunk ebbe a nagy munkába, és immáron felhőtlenül élvezhetjük.
Bár még a tó körül van némi tereprendezés: várom, hogy megjelenjenek ősszel a tó köré ültetendő sziklakerti növények, valamint van épp annyi innen-onnan megmaradt faanyagunk, hogy egy kis fedett stéget összedobjunk a kis dombocska tetejére.