Mókuslak - ez lett a legsikeresebb karácsonyi ajándék

A Praktika magazin októberi számában láttam meg egy hasonló alkotást, és egyből megtetszett. El is raktároztam magamban az ötletet, hogy milyen jó kis karácsonyi ajándék lesz belőle...
Végül igazi családi együttműködéssel megszületett az alkotás, és bekerüt a fa alá.
Egyelőre megunhatatlan. A mókusok mellé előkerültek a már meglévő faállatkák, így ki nem merülő fantáziával megy a játék (nem úgy, mint az egy napig érdekes, utána viszont egy kacattal több műanyag vackok esetében :-)

A fa kivágásához nagyon jó szolgálatot tett az elektromos lombfűrész. A bútorok ragasztópiszollyal lettek összeragaszva, a kandalló pedig félbevágott joghurtos pohárra ragasztott kavicsokból készült. A mini cserépedények a Vörömarty téri adventi vásárból származnak, az többi dekoráció pedig Mamika felhalmozott készletéből :-)

És most nézzük a szobákat:

Hálószoba kandallóval - itt ép az "újszülöttmókus" alszik, anyukája meg őrzi

Konyha - mókus apa teázik, a cseréptálban pedig készül a "makkfőzelék"

Előszoba - süncslád jön éppen vendégségbe

Éléskamra

Mézeskalács vár

Idén is indultunk egy mézeskalács alkotással az iskolában rendezett mézeskalács versenyen. Nem akármit vettünk a fejünkbe, mint egy mézeskalács vár elkészítését. Bogikám elsős kora óta a történelem órtát várja, így különös vonzalma van a várak iránt. (Sokat kirándulunk várakhoz, és mindig előre fel kell készülni a vár történetéből, különben kapunk a fejünkre, hogy még ezt sem tudjuk...)
De visszakanyarodva a mézeskalácshoz, a tervét Bogesz rajzolta le, majd ez alapján készült egy sablon kartonból. Ezeket a sablonokat rajzoltuk át a tésztára. A király és a királyné angyalformából készültek, melynek a fejére koronát biggyeszettünk. A katonák is átalakított angyalok, kicsit levágtunk a szárnyukból és így kézzé alakultak.

Jó kis közös családi munka volt, mely szép elismerést is kapott, hiszen fődíjazottak lettünk. Egyébként szebbnél szebb alkotások születtek, minden résztvevő család kitett magáért.

Horgolt ruha, sapka, mamusz

Jó pár éve elhatároztuk, hogy az adventi időszakban nem adjuk át magunkat a vásárlási őrületnek. Szűk családon belül megszüntettük a nagy ajándékozást, mondván hogy úgyis megvan mindenünk, és a boltokba való rohangálást sokkal értelmesebb - ünnepekhez méltóbb - dolgokkal is fel lehet váltani. Helyette inkább a közösen készítjük a mézeskalácsot, a beiglit, a kocsonyát...

Idén elhatároztam, hogy a gyerekeknek is javarészt saját készítésű ajéndékokkal kedveskedek, melyeket már jó előre eltervezve szorgosan készítgetek is.

Rékusnak készült ez a horgolt szett: ruhácskával, sapkával, mamusszal.
A drótból halított kiskirálylány korona a ráadás.

Mamika újabb tortája - dagonyázó malackák torta

Rékus születésnapjára készült ez a torta, melynek lényege a tetején csokiban "dagonyázó" malactársaság.
Remek móka volt az elkészítése is, szombat délután egy igazi családi marcipán-gyurmázás kerekedett belőle.
Az íze is remek volt: csokis piskóta között mascarpone-gesztenye krém, csokival töltött ostyával körberakva, jó duci csokimázzal a tetején...

 

Egy kis gyűjtemény a legutóbbi babákból

Egy kis rosszcsont kisfiúnak készült ez a fiú baba:

Ikreknek készült ez a baba-pár:

Egy kicsi lány hálótársa lett ez a csecsemő baba:

A tündéri Julcsika egészen pici kora óta szemüveges, így a babája sem lehet más:

Polli baba nagy sikert aratott kis gazdájánál: 

Tündér Gréta 

Őszi életképek az Őszapó utcában

Új utcanevet kaptunk, így ebből az alkalomból készült egy új ajtódísz a kapunkra. Nemrég sikerült szereznem egy jó nagy adag fekete színű drótot, így esténként ez lett az egyik fő elfoglaltságom, hogy ebből hajlítgatok mindenfélét. 

A nyárias ősznek köszönhetően még nagyon szépek a tó körüli növények

 Az esőgyűjtő körül is burjánzik minden

 

 A vadszőlő szépen körbefutotta az ugródeszkát

Saját termésű tökök: 

  

A nyár végére elkészült a kis pavilon, őszre sikerült "belaknunk"

 Őszi fények

Gyerekszáj

Nagyon szeretem a gyerekek által összehordott megmosolyogtató beszólásokat,
így összegyűjtöttem a legkedvesebbeket: 

Simítós egér
Réka Bogika ölében ült, közben mesét néztek a számítógépemen. Egyszer csak Bogesz elkezdett árulkodni: - Anya a Réka állandóan piszkálja meg nyalogatja a simítós egeret!
...és hogy mi az a simítós egér? Hát a notebook-on található touchpad :-))) Még leírni is szörnyű - és tényleg nincs rá magyar szavunk, sajnos...

Milyen anyuka vagy te!
Épp hazaértünk, még az autóból hordtam fel a csomagokat, mikor Bogika számon kérte rajtam, hogy hol van a kesztyűje. Mondtam, hogy ha nincs nála, akkor minden bizonnyal otthagyta a Mamiéknál.
Erre kitört rajta a hiszti, és teljes komolysággal, a lehető legnagyobb hangerővel kiosztott: " - Milyen anyuka vagy te, hogy még arra sem tudsz figyelni, hogy van-e a gyerekeden kesztyű!!! "
Ezután - mivel nem vettem kellően komolyan - elvonult duzzogni, kint maradt a kertben, és egy kiadós sepregetésben vezette le minden dühét :-)))


Azt hittem, már sose megyek haza a kórházból...
Lányom babázott, és bemutatta nekem a 3 gyerekét. Szépen sorban elmondta, melyik a legkisebb, melyik a legnagyobb. Azt mondta, mikor az első született, a kórházból apa vitte haza, mert ő nem tudott hazamenni, mert nemsokára jött a második.
Aztán miután megszületett a második, megint nem tudott hazamenni, mert akkor meg megszületett a harmadik. Három hétig a kórházban volt, azt hitte, már sose megy haza :-)

Anya, te olyan háplis vagy!
Kényes téma a rendrakás... Meg mertem szólni kislányomat, hogy nem lett igazán tökéletes a rendrakás. Erre kifakadt: "Anya, te olyan háplis vagy!

Röhej ez az állandó rendrakás
Estéhez közeledvén megkértem lányomat, hogy rakjon rendet, mert igen tisztességes felfordulást rendezett a lakásban. Erre elkezdett duzzogni, hogy "Röhej ez az állandó rendrakás"... :-)

Karácsonyoznak a nyuszik
Bogika belevetette magát az anyukámnál talált húsvéti díszekbe. Az asztalon lévő vázában ágak voltak, melyeket feldíszített, teleaggatott mindenféle nyuszis-tojásos dekorációval, majd büszkén mutatta: - Látod anya, karácsonyoznak a nyuszik!

Húsvéti tojás karácsonyi mintákkal
Tojásfestéshez készülődtünk. A terv az volt, hogy a befestett tojásokat Bogika szépen feldíszíti a mamikájától kapott matricákkal. Egyszer csak az látom, hogy a karácsonyi mintás matrica ívről teszi a tojásra az angyalkát és a gömbdíszt. Mondom neki: - Jó, hogy nem télapót ragasztasz a húsvéti tojásra!
A válasz: - Azt is akartam, csak nem fért rá...

A kisvasút és az ősember
A Szalajka-völgyben kirándultunk. Kisvasutaztunk egyet, majd felmásztunk az ősember barlangjához. Közben Bogika nagy élvezettel hallgatta elbeszéléseinket arról, hogy az ősember hogyan élt.
Végül hazafelé menet megkérdezte: - Anya, az ősember hogyhogy a kisvasút végére építette a barlangját?

Első néger babám
Bogikám egyszer egy néger törzsről készült dokumentumfilmet nézett a tévében, majd megkérdezte, hogy azok az emberek azért olyan barnák, mert koszosak?   :-)
Ettől a kedves kis beszólástól ösztönözve készítettem el az első néger babámat.

Írógép
Bogika rengeteg élménnyel gazdagodva tért haza az ópusztaszeri kirándulásáról.
Lelkesen mesélte, hogy a régi postában látott egy olyan számítógépet, aminek csak billentyűzete volt, de nem lehetett látni, hogy mit írunk.
Eltelt egy kis idő, mire leesett, hogy az írógépről beszél. Még hozzá kell szoknunk, hogy a mai modern gyerekek, már nem is láttak írógépet, és a számítógép felől közelítik meg a dolgokat ... :-)

Tekerős DVD
Egyik este előszedtük a régi diavetítőt. Mindenki nagyon élvezte régi meséket. Másnap Bogika mondta is, hogy este megint a tekerős dvd-vel szeretne mesét nézni :-)


Bogi boltja
Bogika boltosat játszott, nekem kellett vásárolnom a boltjában. Mutatta a hálószobát, hogy ott igazán érdekes dolgok vannak. Kishúga, Réka is ott volt. Viccelődni kezdtem vele, hogy tán ez az élő baba is eladó? Azt mondta, persze, és gyorsan kifordította a body nyakánál lévő címkét, majd közölte, hogy nézzem meg, ez igazán olcsó.
Kérdeztem tőle, hogy honnan szerzett ő élő babát a boltjába? Azt mondta, ismer egy asszonyt, akinek állandóan születik gyereke, de nem kell neki, és mindig behozza ide a boltjába, hogy adja el...
.... ez a gyermekkereskedelem Bogi módra :-)))

Négylevelű lóhere
Letöltöttük 6 éves Bogika által készített képeket a számítógépre, és büszkén mutogatta a képeit. Az egyiken mutogatta, hogy nézzem meg, mennyi négylevelű lóherét fényképezett. Mondom neki, hogy én csak háromlevelűt látok...
Kivágta magát.

Köszönmés
Nem tudom, kinél hogy megy a köszönés, de nálunk bizonyos helyzetekben elég nehezen. Az oviban nincs gond, reggelente szó szerint beüvölti a terembe, hogy "sziaaaasztooook!!!".
De ezzel be is zárult a kör. Ismerősökkel, szomszédokkal egyszerűen nem megy. Pedig már azt hiszem, mindent bevetettünk, észérveket, egy kis zsarolást is. Néha már elhangzik egy vérszegény kis "szia", de a "Csókolom" egyelőre még csak álom.
És mikor megkérdezem, hogy most éppen miért nem köszönt, akkor a legváltozatosabb kifogásokat kapom. A kedvenceim:
- Elfáradt a szám
- De hát én nem is ismerem ezt a nénit...
- Nem látod, hogy éppen tele volt a szám???
- Éppen pislogtam és ezért nem láttam...

Eltévedt csomag
Egyik nap téves csomagunk érkezett. A keresztnéven és a településen kívül konkrétan semmi sem sem stimmelt rajta. Mivel a szomszéd utcába volt címezve, este elsétáltunk, hogy átadjuk jogos tulajdonosának.
Bogesz visszafelé folyamatosan azt kérdezgette, hogy hogyan lehet az, hogy rossz helyre hozta a postás...
Számos verziót felvázoltam neki: még álmos volt, figyelmetlen volt, stb, de egyik sem elégítette ki.
Végül ezzel zárta le a témát: - Szerintem BE VOLT SZÓRAKOZTATVA.

Napkollektoros gyümölcsaszaló

Nyár közepére készült el a napkollektoros gyümölcsaszalónk. Már több mint egy éve a pincében kerülgettük a napkollektor alapanyagául szolgáló sörösdobozokat. Végül nyár elején elhatároztam, hogy gyümölcsérésre készen kell lennie.
A házikó maradék osb lapokból és lambériából készült, a teteje szintén újrahasznosított bitumenes szigetelőlap. A meleget pedig kb. 100 sörösdoboz szolgáltatja.
Már több helyen láttam ilyen jellegű aszalót, több helyen részletes leírást is adnak a készítésükhöz. A lényege a sörösdobozokból készült napkollektor, ami meleg levegőt juttat az aszalóba.
A munka leginkább próbára tevő szakasza a sörösbobozok aljának és tetejének levágása volt, mivel ezeket csőszerűen kell összeilleszteni. Végül egy körömollót áldoztam be erre a célra, és a végére legalább öt vízhólyaggal illetve tucatnyi vágással lettem gazdagabb.
A sörösdoboz csöveket lefestettem feketére, és eztán beillesztettem őket egy fa keretbe, melynek az alsó és a felső végei is lyukasak, hogy a csőbe be illetve ki tudjon áramolni a levegő.

A napkollektor felső vége van beleilleszve az aszaló házikóba, melyben 4 kivehető tálca van. Ezek a tálcák fa keretek, melyekre régi szúnyoghálót tűztem fel.

Ez volt az első kísérlet: aszalt meggy

Aszalt sárgadinnye: isteni

 Sorakoznak a paradicsomok

Aszalt paradicsom

Előkészületek

Élet a tóban

Második éve élvezzük kitartó munkánk gyümölcsét, a kerti tavunkat, és mostanra az élővilága is kezd szépen kiteljesedni, ami meg is látszik a víz minőségén.
Nemrég nálunk járt lányom egyik barátnője, akivel fürödni készültek a tóban. Mikor meglátta, hogy itt algák, csigák, meg ebihalak úszkálnak, majdnem visszafordult, és közölte, hogy ő csak a medencét szereti. Végül sikerült rávennünk, hogy legalább a kis részbe menjen bele, de közben el is gondolkoztam, hogy mennyire el van távolodva a mai gyerekek jó része a természetes közegektől...
Pedig milyen jó dolog gyönyörködni a természetes dolgokban, ahogyan alakul, fejlődik minden:

 
A parton végre burjánzanak a szilkakerti növények, és a téglafal tetejénél lévő sík felületre már készül a kis pavilon, amely a kerti kintalvásokat könnyíti majd meg, hogy ne kelljen egy kis eső miatt az éjszaka közepén beszaladni.

 Előtérben a virágzó vízi liliom, a háttérben a kristálytiszta víz.

 A tiszta víz, és a minimális algásodás nagyban köszönhető a szép számmal elszaporodott vízicsigáknak, melyek szinte szemmel láthatóan lakmározzák az algát.

Kedvenceink a kis ebihalak, melyek a sekély részeken szeretnek úszkálni, így legalább jól meg tudjuk őket figyelni. Nagyon nagy élmény élőben végignézni, ahogyan fejlődnek. Látunk olyan egyedeket is, amelyeknek már kialakulóban vannak a hátsó lábai.  

És végül itt a kis kedvenc, a kb. 2 cm-es kis leveli béka.

Van vízi siklónk is, de őt sajnos még nem sikerült lencsevégre kapni, mert amint észreveszi a közeledtüket, elillan a sziklák közé. Nem baj, nem adom fel, egyszer úgyis elkapom...

Mamika alkotásai: lótorta és ajtódísz

Sokat szoktunk azon viccelődni, hogy sohasem a hintaszékben ücsörögve múlatjuk az időt, hanem mindig találunk valami tennivalót. A nagypapám mindig ezt mondta, a miközben sajgó derekával szorgosan művelte a kertjét: "Ez egy elátkozott család." A dédi pedig ezt, mikor gyöngyöző homlokkal dagasztotta a tésztát: "Krisztikém, csak a lusta embör fázik"  ...szóval ez egy ilyen család. Nem csoda, hogy én sem tudok túl sokat egy helyben ülni :-)

És az anyukám is ilyen. Ha éppen nem süt-főz, akkor azon töri a fejét, hogy mivel tökéletesíthetné otthonuk dekorációit, vagy éppen a terasz virágait (ami olyan, mint egy mini botanikus kert).
Ő szokta készíteni a születésnapi tortákat is, amibe annyira belejött, hogy már Bogika extrém ötletei sem okoznak gondot.
Az idén a lómániás mi mást rendelhetett volna, mint lótortát, és Mamika meg is valósította:

Korábban volt már katica, Hello Kitty, és kutya torta is. Egyszer majd összegyűjtöm őket egy csokorba.

Én pedig ezt kaptam tőle születésnapomra, egy igazi kis élő ajtódíszt. A madárka rajta egy őszapó, az utcánk új neve.

Autentikus kosárlabdapalánk

Van már vagy 6 éve, hogy kaptunk egy meglehetősen viselt állapotban lévő kosárlabda palánkot, aminek egyébként nagyon örültem, mert tudtam, hogy előbb-utóbb jó helye lesz nálunk.
Aztán évekig csak porosodott a kert egyik sarkában... Végül a nyerő ötlet a felújítására úgy született, hogy olvasam egy cikket a kosárlabda eredetéről:

A kosárlabda egyik ősnek tekinthető labdajátékot mára az amerikai őslakosok is játszották. A maják és az aztékok változatában egy falra erősített fém gyűrűn kellett átütni a csapattagoknak egy golyót. A maják játéka elég kegyetlen volt: a vesztes csapatot feláldozták az isteneknek... 

Na persze nem ez a verzió fogott meg, hanem a következő:

A mai játékot 1891-ben alakította ki a kanadai Dr. James Naismith - az USA-beli  massachusetts-i iskolában, azzal a céllal, hogy felkeltse tanítványai érdeklődését a sport iránt. A véletlen segítette: egy, a terem sarkában álló őszibarackos kosárba dobta a labdát, amikor éppen hívatták. Visszatérve látta, hogy tanítványai az unalmas gyakorlatok helyett a kosárba való dobálással próbálkoznak. Megtetszett neki az ötlet, és két héten belül elkészült a játék tervezete.
A „kapu” céljára egy barackos kosár szolgált az iskola tornatermének erkélyére szerelve, Az első mérkőzésen a portás feladata volt egy létrán ülve, hogy gól esetén kivegye a játékra használt futball-labdát a kosárból. Ezt csak egyszer kellett megtennie, hiszen a mérkőzés végeredménye 1-0 lett...

Innentől már összeállt a kép, hogy hogyan fog kinézni az én kis kosárladba palánkom, ami még illeni is fog a házunk falára.
A teraszon már hónapok óta félre volt rakva egy elnyűtt vesszőkosár, mely a tüzifa hordására már gyenge volt. Belemértem a gyűrűbe, és pontosan illeszkedett! Apukám meghegesztette az elört gyűrűt, és ezután jöhetett a festés. Az eredeti verziónak azont részéhez, hogy valaki egy létrán ülve vegye ki a kosárból a labdát nem ragaszkodtam :-) , így a kosár alját leszedtem, mert egyébként is az volt rossz állapotban.

Az első teszteken remekül átment, jókat játszottunk!